2004. júniusában végképp elhatározódtam.
Zenekart kéne alakítani, de mi a f...nak, fôleg rokkistát.
Aztán ... csak szóltam Zsukinak, hogy van próbahely, új zenei ötletek, kezdeni kéne valamit, meg ilyenek. A következô kép: Vasutas mûvház Szolnokon, a MILI, és meszeljük, fertôtlenítjük a klozettszagú "próbavermet", hogy szólhasson a rock. A penész nagy úr, kafául mutat a Marshallokon, meg a Pívin.
De........elindult a BANDA.
Ja, Zsuki hozott raklapokat, hogy legalább a lábunk ne rohadjon szét.

Elôször így kettecskén, dob meg gitár, hogy aztán meg jöjjön a basszus. Dianrobit, a
basszer-gitár-zsonglôrt 3 hónapig alkalmaztuk (04' okt.-tôl), pontosabban mi kisértük, mert képtelen volt 3 mp-ig egy hangon maradni. Aztán meg nem jött.
Jött viszont Szebi. 2005. január 23-án, egy vasárnap hajnali tizenegyórai kelést okoztam Neki, mármint hogy jöjjön muzsikálni, mondván van egy BANDA, meg ilyesmi.
Jött. (ezt már mondtam)
Kölcsönösen belehalgattunk egymásba, és elindult végre a munka. Tehát már hárman voltunk, a már meglévô 8-12 perces szvítek átalakultak 3-4 perces nótákká, mivelhogy Nagyferó is megmondta, hogy "Szimfóniát 30 év múlva is ráérünk írni" (Beatrice).
Úgy legyen!
Lett hirtelen vagy hét szám, lett koncepció, letisztulás, kevesebb tekerés, mutyi.

Ja, a zenekar neve?! Hát akkor hivatalosan "Kismalac" névre kaptuk a számlát próbaterem-bérlésrôl (mert szerzôdésünk is van ám, bibí), és mivel a Pink Floyd zenekar-munkanéven nem mosolygott Angi, a mûvház-igazgatónô, így maradt kézenfekvô megoldásként a.....Kismalac. Az bezzeg teccett Neki.

Hip-hop egy órára dagadt a repertoár, kidolgozódva, meghangszerelôdve, bepróbálódva sejajjjaj.... de hát hol van az ÉNEKES, a frontember, a fôhüje.
BeMinarikEdésedtünk, avagy "Kell egy csapat" - az is, helyett, kell egy énekes. Elindult a brénsztorming a megtalálásra, majd Szebi egy szotyit morzsolgatva elszörcsögte ötletét: találja meg az ÉNEKES a BANDÁT (megjegyzés: még mindig Kismalac munkanéven vagyunk).

Na neeem! Hirdetésrôl szó sem lehet; a meglévô számokra írtunk szövegeket, hogy aztán jól felkérjünk helyi énekeseket (aktívat, inaktívat) azok eléneklésére egy egyszeri, megismételhetetlen nyitóbulin. Aztán így kiválasztódik a legjobb prezentáló, a leglelkesebb, a mi emberünk, az Ő - gondoltuk Mi. (Tótferi meg megcsinálta az éneklôs alapanyagot - nagyon).
Már 2005. ôszét írtuk, mikor a próbababák kiválasztása közepette bejelentkezett Berti, a martfûi csalogány. Hogy énekelne a BANDÁBAN.
Ó, hát így már mindjárt más! Van/lesz egy standard (ejtsd: strand) énekesünk, kap a 12 számból hatot, a fennmaradó hatot pedig a legfajinabb haverénekesek elôadják - ha már ilyen sokénekesesre hirdettük meg a nyitóbulit.

2005. december 17-én a ROBINZON CIRKUSZ (demokratikusan megszavazott név*) együttes, a BANDA bemutakozott. A tényszerûség miatt a legfontosabbak:
Hely: - Jazz Klub, Szolnok
Elkövetôk: - kb: 80 fôs, gyanútlan közönség (közösség!)
- Robinzon Cirkusz: Fekete "Zsuki" László, Gál "Berti" Albert, Spanyiel "Spanyi" Péter, Szeberényi "Szebi" Attila
- Felejthetetlen sztárvendégeink (örökös RC stage pass tulajdonosok):
- BARTA JUCÓ
- BEVÍZ MIHÁLY (ex-Exit, ex-Horse Fuckers, most: Iron Maidnem)
- MOLNÁR RÓBERT (Árnyak)
- TÓTH PÉTER (Tigris, Vacuum Cleaner, Fülemüle Presszó Band)

ŐK négyen jöttek el segíteni nekünk.
(azon kedves Olvasóink részére, akik hiányolják a további két, felkért fellépôt, ajajjaj - hát nem jöttek el, úgynevezett egyéb okok miatt.) Kípszmájling!

Na, de, tovább!
Minden milyen szép és gyönyörû, együtt a zenekar, van fasza koncepció....jujj de izgi. Amerikás filmekben ilyenkor már az utolsó húsz percben vagyunk, csak a happy end módja kérdéses, lehet hátradôlni, porhanyósra fingani a díványt csipsszel a kezünkben.
Hát a nagy fasz...t!
Berti december 19-én kivált. 2005. december 19-én, hétfôn! Két nappal a nyitány után. Ez ám a karrier!
Kezdôdhet minden elôlrôl! A jó kurva életbe! Aki valaha átélte az énekeskeresés címû beatzenekari dzsemborit, az jól tudja, hogy ez bonyolultabb egy böjing összerakásánál. (Halkan megjegyzem, hogy az ún. nyitóbuli hatására kaptunk szponzori pénzt egy studió-album elkészítésére. Nem kevés HUF-ot, viszont énekes nélkül voltunk.)
Basszameg.
2006. januárjában vagyunk. Xanax-mûvek, központi piálások, útkeresés-hegyek, sok cigi; oszt megint lejött Szebi valamivel, mondta "... a legutóbbi AKELA (így, nagybetûkkel) album felvételekor a vokálozásnál együtt ordibáltam egy túrkevei gyerekkel. Sokat nevettünk együtt. Rekedtes a hangja. Tud vicceket."
Azanyám - gondoltam. Sôt, tovább megyek: micsodaság?! Ugye volt egy martfûi (17 km Szolnoktól) énekesünk, most lesz egy túrkevei (40 km), és ha így haladunk másfél év múlva Kazinbarcika is szóba jöhet.
Na egy szó mint százegy kiskutyafasza: a sok sokkoló cumi után nem izgultam fel erre.

De nem volt más választás, hagy szóljon az új rigó, ajaj, szorít a studióidô, meg különben is: jöjjön a juhganéj-fesztivál gyôztes énekes!
És jött FintaZé, a 22 éves (2006-ban), szemüveges, nagyzabáló, légdobban verhetetlen, túrkevei Miemberünk. Megtaláltuk! Szerintem Ő is Minket! Zsuki az apja lehetne, én az unakanôvére.....

A ROBINZON CIRKUSZ tehát:

- Finta Zoltán (Fintazé, Falusi) - ének
- Spanyiel Péter (Spanyi) - gitár
- Szeberényi Attila (Szebi) - basszusgitár
- Fekete László (Zsuki) - dob


demokratikusan megszavazott név*: 2 szavazatot kapott a Robinzon, másik kettôt a Cirkusz név. (Javaslat beat zenekaroknak névválasztáshoz: páratlan számú tagság, és így elkerülhetô a fenti eldöntetlenség.) Néhány további agyrém, amik felmerültek zenekarnévnek anno: Bélíz, Szebitemegzsuki, 10-Shirt, Közepes, Kondás, Lékhajó, Dinnye, Püspöki Jóska, Kolbász, Üvegtörök, Kényelem, Orrsövény, Karthal, Slambuc, Jancsi és Puliszka..........

Szolnok, 2006-06-01

Spanyiel Péter
cirkusz igazgató